Instagram, Twitter, Facebook... - a fejünket kapkodjuk, "reklámlehetőség biztosítása" alapon micsoda adatbázis-gócok alakulnak, mely gócokban ott csapkodunk mi, kis halacskák, védekezni jóformán képtelen kis "behálózottak"... vagy inkább "behálózóDTak.
"Dehogynem tudunk védekezni! Nem kell regisztrálni egyikre se!" - gondolja a néhány ezer legeslegóvatosabb embertársunk, és így is tesz.
Aki teszi, azt nyilván nem találjuk meg - csakhogy: nem is keressük.
Aki "tartózkodik", kívül reked, kívül rekeszti saját magát. Vajon alkalmazható rájuk az "aki kimarad, az lemarad" megállapítás?
Milyen a mérlege a résztvevőknek, a hálóban ficánkolóknak? Mennyit nyertek - és vajon tudják-e pontosan, mennyit veszítettek máris annak következtében, hogy amint a vérző áldozat haladási útját a vércseppek, úgy teszik őket követhetővé, lekövethetővé, "elkaphatóvá", "megkaparinthatóvá", a szó rossz értelmében véve "behálózhatóvá" az általuk saját magukról szétfröcskölt információcseppek?
Ha csak arra gondolunk, mennyire könnyedén lekövethetik a HR-esek az állásra jelentkezőket... ha csak arra gondolunk, milyen könnyen lapáton találhatja magát az a dolgozó, aki a twitteren, facebook-on stb. fecseg az őt foglalkoztató cég belső dolgairól... Most addig ne menjünk el, hogy például kölcsönért folyamodó pógár is "lekáderezhető" az önként és dalolva magáról közzétett információk összebogarászása által...
A megrögzött tartózkodók akkor is "bezzeg mi megmondtuk"-oznak, amikor a nem-készpénzzel fizető fogyasztó pórul jár hackertámadás miatt, azaz "illetéktelenek" elszipkázzák a számláján lévő forrásai egy részét, jó, ha nem az egészet; amikor híre terjed, hogy adatbázisok kiszálltak a huzattal, mert valaki elhagyta a laptopját, netán ellopták tőle: nem tudhatjuk, vajon mi ott voltunk-e az "adatok" között... amikor a kártyával fizetők (bankkártya, hitelkártya) adatbázisait bolthálózatokból hackerek "megszerzik", és ennek híre megy: nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, a "kihalászottak" egyike vagyunk-e ...
Elgondolkozik az ember ilyenkor, megtorpan, belegondol - aztán posztolja a legújabb információt magáról a twitteren, wiw-en (a "régiek" mondják így, elején az i nélkül, ahogy eredetileg hívták), facebookon, instagramon stb., mert áhítozzák, vágyják a visszajelzést: "Lájkoltam a képet a fácsén! Nagyon cuki!" és hasonlók...
A celebség, ismertség - ami, valljuk be, igencsak legyezgeti hiúságunkat - e netes források használata által észrevétlenül "leszállt" közénk, és potenciálisan mindannyian lehetünk ismertek kisebb-nagyobb kör számára, azaz: lehetünk mi is egy kicsit VALAKIK!
Nem kevés ismerősünk a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad alapon oldja meg a dolgot: álnevet, divatosabban: "nickname"-et használ, ha jól oda akar mondogatni, vagy egyáltalán: csak. Mert az olyan izgi.
Ámde közülük számosan könnyedén kifecsegik nickjüket, mert hát megintcsak ott a várakozás: észrevettek(?), olvasták(?)...
Olvasnivaló álnév-témában:
___ Karácsony körül sokat olvashattunk róla: beperelték az Instagramot.
Áprilisi hír tájékozódásképpen
___ És már mai, újévi, friss fejlemény is akad (angol):
Mit tehetünk mi, kis halacskák...?! Óvatosabbak leszünk! A per kecsegtető, de mindig kétesélyes. Egyszerűbb az óvatosság.
