A megnyitó időpontja: március 26. péntek, 19:00 h
A kiállítással párhuzamosan a MOME Média Design szak "Huszonévesek - én és a rendszerváltás" című filmje látható.
___ Horváth Dániel: Rengeteg
"Rengeteg - így hangzik az erdő régies neve. A rengetegben vannak olyan utak, amelyek a járatlanba hirtelen beleveszve megszűnnek.
Ezeket nevezik rejtekutaknak.
Mindegyik külön fut, de ugyanabban az erdőben. Gyakran úgy tűnik, mintha azonos lenne a másikkal. De ez csak a látszat.
Favágók és erdőkerülők ismerik ezeket az utakat. Ők tudják, mit jelent rejtekúton lenni." (Martin Heidegger Rejtekutak)
Horváth Dániel Heideggerhez hasonlóan értelmezi a rengeteg fogalmát. Legújabb sorozatának képei, a fotózkodó alakra támadó óriásnyúl (Lehellet), az őzekkel az éjszakába futó alak (Away sorozat), a horizonton vibráló őz, az erdőben eltűnt személy (Rengeteg I.), tábortűz körül ülő őzek, vagy a hús-vér női harcostársat kapott, régről ismert ólomkatona... nyomok, jelek a nagy, szürke, sötét erdőben, természetben.
"El kell veszni az életben. Csak nézni és nem cselekedni, fogni Ariadné fonalát és nem ereszteni, visszatalálni és elmesélni mindent, amit láttunk. Elveszni egy erdőben, jelet hagyni magunk után, ha már előttünk nem tette meg senki, itt jártam, túléltem."(Horváth Dániel)
A harmincat napokon belül betöltő művész tudatos útkeresésével van dolgunk. Képein melankóliával találkozunk, a bizonyosságok hiányával, mely állapot táptalajjá válik a szemlélődéshez, kiindulóponttá a művészethez.
A furcsa, reálisnak hitt képekbe való beleveszést azonban a művész folyamatosan megtöri elidegenítő elemekkel és az újfajta képalkotási technikákból adódó effektusokkal (a matériák, mint az akril, olaj, lakkbenzin és ipari festék és a technikák: csurgatás, festés, spray keverése). Ahogy korábban is, Horváth fénykép után dolgozik, ám amikor a vaku túlég, jelenés ködét sejtjük, az elfutó őzek mellett felismerjük a megfestéshez a vászonra applikált ragasztócsík nyomait. A korábban élénk színeket a szürkék váltják fel, ám a szürke rengeteg árnyalatát, rétegét látjuk.
A melankólia csak látszólagos. Ha nem tetszik a valóság, ha konfliktusba kerülünk a természettel vagy önmagunkkal, mindig ott a Horváth által felvetett lehetőség, hogy elfussunk az őzekkel...
A Földnek szeme van, az erdőnek pedig füle... és az Otthon, édes otthon után a Rengeteg Horváth Dániel harmadik önálló kiállítása a NextArt Galériában. Az Esterházy-díjat kapott, korábban Essl-díjjal méltatott művész további képei a NextArt kiállításával párhuzamosan az Ernst Múzeumban, a Derkovits-ösztöndíjasok kiállításán is látható.
_______________________________________
NextArt Gallery, the newest exhibition: Horváth Dániel - Rengeteg.
Date of the opening: 26th March 2010, 7 pm.
Parallel to the exhibition you can see the film Twenty-year-olds made by students of the Moholy-Nagy University of Arts and Design.
Daniel Horváth: Forest
"Wood is an old name for forest. In the wood there are paths, mostly overgrown, that come to an abrupt stop where the wood is untrodden.
They are called Holzwege.
Each goes its separate way, though within the same forest. It often appears as if one is identical to another. But it only appears so.
Woodcutters and forest keepers know these paths. They know what it means to be on a Holzwege."
(Martin Heidegger Off the beaten track)
Daniel Horváths concept of woods corresponds to Martin Heideggers. The paintings of his latest series include the depiction of a giant rabbit attacking a man who is being photographed (Breath), a figure running with deer into the dark (Away series), a shimmering deer on the horizon, a person disappearing in the forest (Woods I.), deer sitting around a bonfire and the well-known figure of a lead soldier who now has a flesh and bone female warrior companion. These are imprints and signs scattered around in the mighty dark grey forest.
You have to lose yourself in life. You look but you dont act. You keep holding on to the thread of Ariadne. Then you find your way back and tell everyone all that you have seen. You leave a sign behind in order to make up for those who had not: I have been here, I have survived. (Daniel Horváth)
We are faced with the conscious search of an artist who is turning 30 in a matter of days. We are confronted with melancholy and lack of certainty. These affects become a fertile ground for introspection: Horvaths platform for art.
However, the artist will not let the viewer get lost in pictures that first look and feel real. He crushes the impression regularly by introducing alienating effects: he mixes materials (acryl, oil, white spirit and industrial paint) and uses multiple techniques (dripping paint, strokes and spray painting).
Horvath, as before, uses photographs to create the basic layer of his pictures. The overexposed parts of the image suggest the presence of the supernatural while beside the running deer we notice the strips of glue applied on the canvas. Formerly bright colours are replaced by the many shades of grey.
The apparent melancholy is not really there: If reality is not satisfying, if we are conflicted either by ourselves or by nature we might as well run away with deer, Horvath suggests. Following the exhibitions The Earth Has Eyes and The Woods Have Ears... and Home, Sweet Home Forest is Dániel Horvath's third solo exhibition in the NextArt Gallery.
Some of Daniel Horváth works are showcased concurrently in the Ernst Museum together with works of other artists in receipt of the Derkovits Fellowship Award. Daniel Horvath has recently been awarded the Esterhazy Prize and had previously received the Essl-Prize.
